A legtöbb jelzáloghitelt nyújtó pénzügyi intézmény a hitel fedezeteként a megvásárolt ingatlanra, vagy más, a hitelfelvevő által felajánlott ingatlanra jelzálogjogot jegyeztet be. A jelzálogjog mellett életbiztosítás jelenti a másodlagos fedezetet a pénzintézetek számára. Azonban a lakáshitelekhez kapcsolódó életbiztosítási termékek esetenként bonyolult konstrukciók is lehetnek. Ezért a PSZÁF 2007. június 5-től fogyasztóvédelmi akció keretében tematikus honlapján bemutatja e termékek körét, s azt, hogy milyen kockázatok merülhetnek fel.

Életre-halálra

A PSZÁF két főbb kategóriába sorolja az életbiztosítások főbb típusait. Az első, a tisztán haláleseti kockázatra kötött (hitelfedezeti) életbiztosítás. Ebben az esetben az ügyfelek jelzáloghitel-szerződés megkötésével egyidejűleg halál esetére hitelfedezeti biztosítást köthetnek szerződőként, illetve egy, a bank által már korábban megkötött csoportos hitelfedezeti életbiztosítási szerződéshez csatlakozhatnak biztosítottként is. A biztosítási szerződés kedvezményezettje a bank, így, amennyiben az ügyfél elhalálozik, akkor a biztosító kiegyenlíti a bank felé az ügyfélnek a bankkal szemben fennálló tőketartozását, így a hitelfelvevő jelzálogtartozása megszűnik.

Megtakarítás is

A második, a hagyományos vegyes – kockázati (haláleseti) és megtakarítási (elérési) elemet is tartalmazó – életbiztosítások. Ezek kombinálása jelzáloghitelekkel ugyancsak széles körben elterjedt. Ezen életbiztosítások az „életfedezeten” túlmenően speciálisan kialakított, hosszú távú megtakarításra ösztönző jellegük révén igen alkalmasak egy távoli időpontban szükségessé váló, tipikusan jelentősebb összeg nagy biztonsággal történő összegyűjtésére. Ezen képességük teszi alkalmassá e biztosításokat a jelzáloghitelekkel való összekapcsolásra, amellett, hogy az ügyfél a halál esetére is biztosítási védelmet élvez.

A unit-linked kockázatos lehet

Ehhez hasonlóan nemcsak a hagyományos, hanem a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosításokkal is összekapcsolódhatnak a jelzáloghitelek. Ekkor a megtakarítások/befektetések az ügyfél által választható portfóliókba (vagy ún. eszközalapokba) kerülnek.
Mindkét megtakarítási biztosítási típusra igaz, hogy a biztosító az ügyfél befizetéseiből képzett tartalékot fekteti be. A különbség az viszont, hogy míg a hagyományos vegyes életbiztosítás esetében a lejárati összeg előre, már a biztosítás megkötésekor meghatározott és garantált (tehát az ügyfél pénze nincs kitéve a hozamingadozásoknak és a tőketartozás visszafizetése biztos), addig a unit-linked életbiztosítások esetében – mivel itt a befektetés az ügyfél által választott eszközalapokba, jellemzően az ügyfél kockázatára történik – a lejárati biztosítási összeg a kötéskor előre meg nem határozható mértékű.